Alátámasztó tanulmányok

Technológiánk alapja

Filozófiánk a mozgásterápia legújabb tudományos eredményein alapul. A legfrissebb orvosi irányelvek a mozgásszervi rendellenességek elsődleges kezelésére az aktív rehabilitációt javasolják. Az eszközalapú mozgásterápia lehetővé teszi az egészségügyi szakemberek számára, hogy célzott és hatékony módon javítsák a kezelést. Ez az alátámasztó tanulmányok szakasz olyan bizonyítékokat mutat be, amelyek igazolják a mozgásterápia alkalmazásának létjogosultságát a mozgásszervi rendellenességek kezelésében.

Gerinc

A mozgásszervi fájdalom hatékony kezelési lehetőségei az alapellátásban: a jelenlegi bizonyítékok szisztematikus áttekintése.

Célkitűzés

Azonosítani az öt leggyakoribb mozgásszervi fájdalom (hát-, nyak-, váll-, térd-, több ízületet érintő,) alapellátási kezelésre vonatkozó, jelenleg rendelkezésre álló, legerősebb bizonyítékokat.

Módszerek

Szisztematikus irodalmi áttekintés, bevont tanulmányok (n=146)

AMSTAR segítségével végzett minőségértékelés

A bizonyítékok erősségét módosított GRADE megközelítéssel értékelték.

Eredmény

A rendelkezésre álló legerősebb bizonyítékok azt mutatják, hogy a mozgásszervi fájdalommal küzdő, alapellátásban részesülő betegek hatékonyan kezelhetők nem gyógyszeres kezelésekkel, például mozgásterápiával, önmenedzselési tanácsadással és pszicho szociális beavatkozásokkal. Rövid távon a fájdalomcsillapító kortikoszteroid injekciók (térd- és vállfájdalom esetén) hatékony kezelési lehetőséget jelenthetnek, és kiegészítéseként alkalmazhatók, a nem farmakológiai kezelések mellett.

Babatunde O, Jordan J, Van der Windt D, Hill J, Foster N, Protheroe J. Effective treatment options for musculoskeletal pain in primary care: A systematic overview of current evidence. PLOS ONE 2017;12(6):e0178621.

A degeneratív lumbális porckorongbetegség operatív és nem operatív kezelési módszerei hosszú távon, hasonló klinikai eredményekkel rendelkeznek a pozitív diszkográfiával rendelkező betegek körében.

Célkitűzés

A fúzió és a nem operatív kezelés hatásainak összehasonlítása a diszkográfiával rendelkező, degeneratív lumbális porckorong betegségben szenvedő betegek esetében.

Módszerek

A 2003 és 2009 között lumbális diszkográfiára utalt betegek retrospektív áttekintése. A betegeknek (n=200) gerincfúziót ajánlottak, és vagy elfogadták (n=96), vagy elutasították (n=104) a műtéti kezelést. A 96 beteg (53 operált, 43 nem operált) után követese (átlagosan 63 hónap) megtörtént.

Eredmény mutatók: (ODI), mozgáskorlátozottsági skála, elégedettségi kérdőív és rövid, 12-es (SF-12) felmérő űrlap, fájdalom (NRS).

Eredmény

A fúzió, hosszútávon nem vezetett jobb eredményekhez a fájdalom, az egészségi állapot, az elégedettség vagy a mozgáskorlátozottság tekintetében a nem operatív kezeléshez képest a hátfájós és egyértelmű diszkográfiával rendelkező betegeknél. Mindkét csoportban a fájdalomértékek jelentősen javultak a kiindulási értékhez képest.

Smith J, Sidhu G, Bode K, Gendelberg D, Maltenfort M, Ibrahimi D et al. Operative and Nonoperative Treatment Approaches for Lumbar Degenerative Disc Disease Have Similar Long-Term Clinical Outcomes Among Patients with Positive Discography. World Neurosurgery 2014;82(5):872-878.

Csípő és térd

Oktatás plusz testmozgás kontra kortikoszteroid injekció alkalmazása, kontra kiváró megközelítése a gluteális tendinopátia és a fájdalom globális vizsgálatának kimenetelére: prospektív, egy fél esetében ismert, randomizált klinikai vizsgálat.

Célkitűzés

Összehasonlítani a hatást, egy specifikus gyakorlatokból és terheléskezelési oktatásból álló program, egy egyszeri kortikoszteroid injekció és a kezelést mellőző gluteális tendinopátiában szenvedő egyéneknél.

Módszerek

Intervenciók: fizioterapeuta által vezetett, 14 alkalomból álló, nyolc héten át tartó oktató- és mozgásprogram (EDX; n=69), egy kortikoszteroid-injekció (CSI; n=66), illetve kivárás (WS; n=69).

Főbb eredmények: Fájdalom (NPRS), a csípő állapotának egyetemleges javulása nyolc hét és 52 hét múlva.

Eredmény

Az oktatás és a testmozgás nyolc hétig nagyobb fájdalomcsillapítást és teljeskörű javulást eredményezett, mint a kortikoszteroid injekció alkalmazása vagy a kezelés mellőzése.

52 hét elteltével a globális javulás aránya az oktatás és a testmozgás esetében magasabb maradt, mint a kortikoszteroid injekció alkalmazása esetén.

A vizsgálat eredményei alátámasztják a mozgásterápia és az oktatás alkalmazását a gluteális tendinopátia kezelési módjaként.

Mellor R, Bennell K, Grimaldi A, Nicolson P, Kasza J, Hodges P et al. Education plus exercise versus corticosteroid injection use versus a wait and see approach on global outcome and pain from gluteal tendinopathy: prospective, single blinded, randomised clinical trial. BMJ 2018;2(361):k1662.

A meniszektómia és a nem operatív kezelés összehasonlító vizsgálata a medialis meniszkusz degeneratív horizontális szakadásai esetén.

Célkitűzés

A medialis meniszkusz degeneratív horizontális szakadásának artroszkópos meniszektómiája és a nem operatív kezelés klinikai eredményeinek összehasonlítása.

Módszerek

Meniszektómia csoport (műtét + 8 hetes otthoni edzésprogram, mint a nem műtéti csoportban) (n=54)

Nem operatív csoport (3 hetes felügyelt edzésprogram és 8 hetes otthoni edzésprogram) (n=54)

Mérési mutatók: fájdalom (VAS), Lysholm Knee Scoring Scale, Tegner aktivitási skála, szubjektív elégedettségi pontszám a 2 éves után követeskor.

Eredmény

Kétéves után követés során mindkét kezelés kielégítő klinikai eredményt hozott a medialis meniszkusz hátsó szarvának horizontális szakadásában. Az artroszkópos meniszektómia nem nyújtott jelentős előnyt a mozgásterápiás programmal szemben a fájdalomcsillapítás, a térdfunkció javulása és a beteg elégedettsége szempontjából.

Yim J, Seon J, Song E, Choi J, Kim M, Lee K et al. A Comparative Study of Meniscectomy and Nonoperative Treatment for Degenerative Horizontal Tears of the Medial Meniscus. The American Journal of Sports Medicine 2013;41(7):1565-1570.

Előnyös-e az artroszkópos műtét a nem traumás, degeneratív medialis meniszkuszszakadások kezelésében? Ötéves nyomon követés

Célkitűzés

Annak vizsgálata, hogy 2 és 5 éves után követés során, az artroszkópia és a mozgásterápia kombinációja, a kizárólag mozgásterápia alkalmazásához képest jobb kezelési módszer-e a nem traumás, degeneratív medialis meniszkuszszakadások esetében. 2 és 5 éves után követés során.

Módszerek

69, MRI-vel igazolt, degeneratív medialis meniszkuszszakadással és röntgenfelvételen ≤1 fokozatú osteoarthritisszel rendelkező beteget véletlenszerűen választottak ki artroszkópos kezelésre, amelyet 2 hónapig tartó mozgásterápia követett, vagy kizárólag ugyanilyen mozgásterápiára. 24 és 60 hónapos után követés.

Főbb mérési mutatók: KOOS, Lysholm Knee Scoring Scale, Tegner Activity Scale és fájdalom (VAS).

Eredmény

Mindkét csoport a kiindulási értéktől a 24 és 60 hónapos követéses vizsgálatokig rendkívül jelentős klinikai javulást mutatott a KOOS, a Lysholm Knee Scoring Scale és a VAS tekintetében, azonban egyik vizsgálati időpontban sem találtak semmilyen különbséget a csoportok között.

Az eredmények alátámasztják a mozgásterápia alkalmazását a degeneratív medialis meniszkuszszakadások kezdeti kezelésében, mivel az ilyen típusú betegek esetében, az artroszkópos műtét és az azt követő mozgásterápia nem volt jobb, mint ugyanaz mozgásterápia önmagában az.

Herrlin S, Wange P, Lapidus G, Hållander M, Werner S, Weidenhielm L. Is arthroscopic surgery beneficial in treating non-traumatic, degenerative medial meniscal tears? A five year follow-up. Knee Surgery, Sports Traumatology, Arthroscopy 2012;21(2):358-364.

Váll

A rotátorköpeny-szakadásban szenvedő betegek kezelése – összehasonlító bizonyítékok az ín helyreállítás és a konzervatív kezelés hatékonyságáról, elsősorban a supraspinatus ínszakadása esetében.

Célkitűzés

A rotátorköpeny-szakadás konzervatív kezelésével összehasonlítva, az ín helyreállítás hatékonyságára vonatkozó bizonyítékok értékelése (metaanalízis).

A nem traumás supraspinatus ínszakadás kezelésére alkalmazott fizioterápia, akromioplasztika és ín helyreállítás közötti, középtávú eredmények különbségének vizsgálata, valamint a felügyelt fizioterápia és a kizárólag otthoni gyakorlatok hatékonyságának összehasonlítása (RCT).

Módszerek

Metaanalízis: A tanulmányok populációját rotátorköpeny-szakadással küzdő felnőttek alkották. Három RCT-t vontak be. Intervenció: Az ínszakadás sebészi helyreállítása. Összehasonlítás: Placebo, látszat vagy egyéb konzervatív kezelés. Eredmények: Fájdalom, funkció, életminőség és a váll mobilitása.

RCT: A fizioterápia, az akromioplasztika és az ín helyreállítás eredményei közötti különbség vizsgálatára a betegeket random osztották be a következő három kezelési csoport egyikébe: fizioterápia (1. csoport); akromioplasztika és fizioterápia (2. csoport); valamint rotátorköpeny-helyreállítás, akromioplasztika és fizioterápia (3. csoport). Elsődleges eredmény: a teljes Constant-pontszám (CS) változása az 5 éves után követéskor. A vizsgálati populáció izolált és tüneteket okozó teljes vastagságú supraspinatus (SSP) szakadással rendelkező betegekből állt, akiket műtétre irányítottak.

RCT: A felügyelt fizioterápia és az otthoni gyakorlatok hatékonyságának összehasonlítására a betegeket véletlenszerűen két csoportba osztották: felügyelt fizioterápia (SP) (5 SP alkalom, a műtétet követő 2 és 10 hét között) és otthoni gyakorlatok (HE) (szóbeli és írásbeli részletes utasításokkal, a műtétet követő 3 hónapig). Elsődleges eredmény: a csoportok közötti különbség a CS-ben az 1 éves után követéskor. A vizsgálati populáció artroszkóposan igazolt és helyreállított, teljes vastagságú SSP ínszakadással rendelkező betegekből állt.

Eredmény

A metaanalízis azt mutatta, hogy az egyéves után követés során nem volt klinikailag jelentős különbség a funkció (CS) vagy a fájdalom (VAS) tekintetében a teljes vastagságú (főként SSP) ínszakadással rendelkező, műtéti vagy konzervatív módon kezelt betegek között.

Az RCT nem talált számtanilag vagy klinikailag szignifikáns különbséget a konzervatív kezelés, az acromioplasztika vagy az RC-helyreállítás eredményei között a nem traumás SSP-ínszakadásban szenvedő betegek esetében.

A felügyelt fizioterápia és az otthoni gyakorlatok egyformán hatékonynak tűntek az 1 éves után követéskor, a 3 hónapos után követéskor a felügyelt fizioterápiás kezelésben részesülő betegek kevesebb fájdalmat tapasztaltak.

Ryösä A. Treatment of patients with rotator cuff tears – comparative evidence on the effectiveness of tendon repair and conservative treatment for mainly supraspinatus tendon tears. University of Turku. Doctoral Dissertation; 2022.

Subacromialis dekompresszió kontra diagnosztikus artroszkópia váll impingement esetén: randomizált, placebo műtéttel kontrollált klinikai vizsgálat.

Célkitűzés

Az artroszkópos szubakromiális dekompresszió (ASD) hatékonyságának értékelése olyan betegeknél, akiknek válltünetei a váll impingement szindrómának felelnek meg.

Módszerek

210, a váll impingement szindrómának megfelelő tünetekkel rendelkező beteget randomizáltak két csoportba: műtét vagy mozgásterápia (arány 2:1). A műtéti csoportba tartozó betegek további randomizálása ASD vagy diagnosztikus artroszkópia (arány 1:1). A vizsgálatba csak olyan betegeket vontak be, akiknél a részleges szakadás nem igényelt helyreállítást (I. és II. fokozat).

Fő eredmény mutatók: Vállfájdalom nyugalomban és a kar aktivitásakor (VAS) 2 éves után követéskor.

Eredmény

A 2 éves után követés során, az artroszkópos szubakromiális dekompresszió nem nyújtott előnyöket a diagnosztikus artroszkópiával szemben. Az eredmények nem támogatják az ASD elvégzésének jelenlegi gyakorlatát váll impingement szindrómában szenvedő betegeknél.

Paavola M, Malmivaara A, Taimela S, Kanto K, Inkinen J, Kalske J et al. Subacromial decompression versus diagnostic arthroscopy for shoulder impingement: randomised, placebo surgery controlled clinical trial. BMJ 2018;19(362):k2860.